Portáldaruk és híddaruk: egyetlen karakterkülönbség, de hol rejlik?

Az ipari emelés területén a portáldaruk és a híddaruk olyanok, mint az "ikertestvérek". A tapasztalt szakemberek azonban tudják, hogy az egyetlen karakterkülönbség mögött teljesen más alkalmazási forgatókönyvek és teljesítménylogika rejlik. A nem megfelelő berendezés kiválasztása nemcsak alacsony hatékonysághoz vezet, hanem biztonsági kockázatokat is jelenthet. Ma alaposan elmagyarázom a kettő közötti különbségeket a hat alapvető dimenzióból.

1. Szerkezeti forma: a lényeg megértése a "lábak" jelenléte vagy hiánya révén

A híddaru jellemző jellemzője a "lábtalanság" – a fő szerkezet két főgerendából és véggerendából áll, amelyek a műhelyen átívelő "hídra" hasonlítanak. Az épület betonoszlopaira vagy acéltartóira szerelik fel mindkét végén futó mechanizmusokon keresztül (azaz "felüli síneken"). Ez a kialakítás teljes mértékben a gyári szerkezetre támaszkodik a teherhordáshoz, így nincs szükség független támogatásra.

A portáldaruk viszont "hosszú lábakkal" rendelkeznek – a főgerendák végei támasztólábakon keresztül kapcsolódnak a földi vágányokhoz, portálkeretet alkotva ("sínek a földön"). A támasztólábak formája alapján tovább osztályozhatók teljes portálra (kettős támasztólábak), félportálra (egyik oldalon támasztólábakkal a földön, a másik oldalra falhoz rögzítve) és konzolos portálra (konzolos szerkezetben kifelé nyúló támasztólábak). Ez az "önfenntartó" szerkezet megszabadítja a gyárépülettől való függőségtől.

Egyszerűen fogalmazva: a híddaru "a gyárépület tartozéka", míg a portáldaru "független mobil erőd". Egy bizonyos autóalkatrész-gyár tévedésből híddarut szerelt fel egy szabadtéri területen, ami a gyárépület támogatásának hiánya miatt hat hónapos működés után a távolsági fényszóró deformációját eredményezte, ami jelentős költséggel szükségessé tette a berendezések cseréjét.

II. Működési hatókör: A térbeli korlátok határozzák meg az alkalmazási forgatókönyveket

A híddaruk működési körét a gyárépület fesztávolsága korlátozza, korlátozva őket a rögzített vágányok közötti oda-vissza mozgásra, hasonlóan "egy ketrecbe zárt vadállathoz". Előnyük azonban abban rejlik, hogy teljes mértékben kihasználják a gyárépület feletti teret anélkül, hogy elfoglalnák a földterületet, így különösen alkalmasak a műhelyek összeszerelő sorára, például a megmunkálási és összeszerelő sorok anyagmozgatására.

A portáldarukat viszont nem korlátozzák a gyárépületek. Rögzített pályákon egyenes vonalban működhetnek, és egyes modellek (például gumiabroncsokra szerelt portáldaruk) 360 fokos fordulatokat is képesek végrehajtani, több ezer négyzetméteres működési sugárral. Az olyan nyílt területek, mint a kikötői konténerudvarok, a szabadtéri rakományudvarok és a vízerőművek gátjai szinte a portáldaruk "kizárólagos területe".

Egy logisztikai park megtanulta a kemény leckét: kezdetben a költségmegtakarítás érdekében híddarukat választottak, de később rájöttek, hogy a szabadban tárolt konténereket nem lehet felemelni, ami további 2 millió jüan beruházást eredményezett, hogy portáldarukkal helyettesítsék őket, közel egy hónappal késleltetve a projektet.

III. Terhelhetőség: A "könnyű" és az "óriási" diverzifikációig

A híddaruk jellemzően 0,5 és 500 tonna közötti űrtartalommal rendelkeznek, elsősorban közepes és könnyű rakományokhoz. Ennek az az oka, hogy a gyári szerkezetek teherbíró képessége korlátozott, és a túlzott terhelés károsíthatja az épület szerkezetét. A mechanikai gyártó műhelyekben a 10-50 tonna teherbírású híddaruk a leggyakoribbak, elsősorban olyan precíz műveletekhez használják, mint a szerszámgépek be- és kirakodása, valamint a formák mozgatása.

A portáldaruk viszont a "nagy teherbírású" alkalmazások szinonimája. A standard modellek elérhetik az 50-1,000 tonna kapacitást, míg az egyedi gyártású változatok (például a hajóépítő portáldaruk) meghaladhatják a 20,000 tonnát. A kulcs a terhelést elosztó talajpályákban és a lábszerkezetekben rejlik, amelyek a fesztávolság növelésével és ellensúlyok hozzáadásával növelik a teherbírást. A nehézgépgyárak szabadtéri kovácsolási területén mindennaposak a 200 tonnás portáldaruk acélrudakat emelő jelenetei.

4. Telepítési feltételek: A helyszíni követelmények "szigorúsága" nagymértékben változik

A híddaru telepítéséhez először a teherhordó szabványoknak megfelelő gyárépületnek kell lennie. A síngerendákat mereven kell csatlakoztatni a gyárépület oszlopaihoz, és a telepítés során a távolsági gerenda vízszintes szintjét pontosan kalibrálni kell (legfeljebb 1/1000 hibahatárral), különben a kocsi középponton kívül fut. Egy bizonyos nehézgépgyár egyszer hat hónapon belül egy évet meghaladó sávkopást tapasztalt a telepítés során fellépő túlzott vízszintes eltérés miatt, ami azt eredményezte, hogy a daru "megharapta a pályát".

A portáldaru telepítése "földhözragadtabb" - csak párhuzamos síneket kell lefektetni a földre, az alapozási költségek jóval alacsonyabbak, mint a gyári építésé. Azonban rendkívül magas követelményeket támaszt a talaj síkságával szemben, a pálya mindkét oldalán a süllyedési különbség nem haladja meg az 5 mm-t, különben egyenetlen terhelést okoz a lábakon. Puha talajalapokon (például tengerparti udvarokon) cölöpalapok megerősítésére van szükség, hogy megakadályozzák a berendezés működése közbeni dőlést.

5. Mozgási módszerek: Fejlődés a "rögzített pályákról" a "rugalmas kormányzásra"

A híddaruk teljes mértékben a felső vágányokra támaszkodnak, hasonlóan a "sínen futó vonatokhoz", amelyek csak egyenes vonalak mentén képesek előre-hátra mozogni, jellemzően 20 és 30 m/perc közötti üzemi sebességgel. Kocsiik (emelőkocsik) azonban zökkenőmentesen működnek, akár ±5 mm-es pozicionálási pontossággal, így alkalmasak precíziós összeszerelési műveletekre.

A portáldaruk több mobilitási lehetőséget kínálnak: a hagyományos földi lánctalpas rendszerek (15–40 m/perc üzemi sebesség) mellett vannak gumiabroncs-alapú rendszerek (edzett felületeken is szabadon mozoghatnak) és lánctalpas rendszerek (összetett terepen, például sáros körülmények között is alkalmasak). A kikötőkben és terminálokon a gumiabroncsra szerelt portáldaruk (RTG-k) rugalmasan állíthatják be munkahelyzetüket, hogy összehangolják a konténeres teherautókkal a hatékony átrakodás érdekében – ez a képesség teljesen meghaladja a híddaruk hatókörét.

6. Költség és karbantartás: Hosszú távú "rejtett különbségek"

Kezdeti beruházás: Ugyanezen tonnatartalom mellett a híddaruk felszerelési költsége körülbelül 15-30%-kal alacsonyabb, mint a portáldaruké, de ez nem veszi figyelembe a gyárépület építési költségeit (beleértve a vágánygerendákat és a teherhordó oszlopokat). Míg a portáldaruk felszerelési költségei magasabbak, az alapépítésük egyszerűbb, így költséghatékonyabbak a szabadtéri területeken.

Karbantartási költségek: A zárt létesítményekben működő híddarukat kevésbé befolyásolja a természeti környezet, ami hosszabb motor- és elektromos alkatrészek élettartamát eredményezi. Az éves karbantartási költségek átlagosan a berendezés teljes árának körülbelül 2-3%-át teszik ki. A portáldaruk azonban egész évben ki vannak téve az elemeknek, és további beruházásokat igényelnek a szél-, eső- és korrózióvédelmi intézkedésekbe (például a sós köd elleni kezelés a part menti régiókban), a karbantartási költségek elérik az 5-8%-ot.

Egy acélszerkezeti gyár számításai azt mutatják, hogy egy 100 éven át használt 100 tonnás osztályú eszköz esetében a híddaru átfogó költsége (beleértve a gyárépületet is) körülbelül 12%-kal alacsonyabb, mint egy portáldarué, de ez csak akkor érvényes, ha a darut beltérben használják – ez ismét megerősíti, hogy "nincs legjobb felszerelés, csak a legmegfelelőbb választás."

Kiválasztási döntési fa: 3 lépés a helyes válasz rögzítéséhez

A munkaterület beltéri vagy kültéri? → A beltéri telephelyeken a híddarukat, míg a kültéri helyszíneken portáldarukat kell választaniuk.

A maximális teherbírás meghaladja az 50 tonnát? → Ha 50 tonna felett van, előnyben részesítse a portáldarukat; Könnyebb rakományok esetén híddaruk is szóba jöhetnek.

Szükség van-e a munkapozíció rugalmas beállítására? → Rögzített útvonalakhoz válasszon híddarukat; Többterületű műveletekhez válassza a portáldarukat.

Ne feledje: A portáldaruk "függetlensége" és a híddaruk "függősége" alapvetően különböző választási lehetőségeket jelent a térhasználatban. A helyes választás "hatékony eszközzé" teszi a hatékonyság javítására; A helytelen választás "költségigényes fekete lyukká" változtatja. Ha még mindig bizonytalan, nyugodtan küldjön nekünk privát üzenetet a munkaforgatókönyvével és a paraméterekkel, és a "Henan Mining" ingyenes kiválasztási értékelő jelentést tud biztosítani.